Hiperaktivitás

 Hiperaktívnak, figyelemhiányosnak vagy egyéb pszichiátriai „rendellenességgel” rendelkezőnek általában azokat a gyerekeket tekintik, akik például az iskolában, az órán nem tudnak nyugodtan megülni a helyükön, mással foglalkoznak, vagy nem képesek odafigyelni, így zavarhatják a tanárt vagy a többi gyereket.

A hiperaktivitás fogalma 1987-ben az USA-ban született meg, mégpedig úgy, hogy az Amerikai Pszichiátriai Társaság szó szerint kézfeltartással döntött a „figyelemhiányos hiperaktív zavar” betegségek közé történő besorolásáról. Egy éven belül 500.000 gyereket „diagnosztizáltak” figyelemhiányos hiperaktív zavarral, ’97-re ez a szám 4,4 millióra nőtt; jelenleg kb. 15 millió iskolás szed a „problémára” különböző pszichiátriai szereket.

Történt mindez annak ellenére, hogy valójában nem létezett, és ma sem létezik olyan tudományos vizsgálati eredmény, amely egyértelműen bizonyítaná, hogy a hiperaktivitás betegség lenne, s amely indokolná, hogy a gyermekeket olyan erős tudatbefolyásoló szerekkel kellene kezelni, melyek kémiailag szinte megegyeznek egyes utcai drogokkal.

Nem kétséges, hogy a probléma létezik. Nem kétséges, hogy vannak problémás gyerekek, és erre megoldást kell találni. De a hiperaktivitás nem betegség, hanem tünet, ezért minden esetben az okot kell feltárni és azt kezelni, nem pedig a tüneteket próbálni elnyomni.

Hazánkban a ’80-as, ’90-es években „ütötte fel a fejét” az, hogy nálunk is ezzel a módszerrel „kezeljék” a gyerekeket, ezért az alapítvány megjelentetett egy INGYENES tájékoztató kiadványt a hiperaktivitással kapcsolatos legfontosabb adatokról, melyet szívesen bocsát rendelkezésre az érintetteknek és a hiperaktív gyermekekkel foglalkozó személyeknek.

További információ:
Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért Alapítvány
Tel.: 06(1) 342-6355, 06/70-330-53-84
Fax: 344-45-88
Levélcím: 1461 Budapest Pf.: 182
info@cchr.hu
www.cchr.hu